-Olivér? Mit keresel itt?-kérdeztem hangtalanul, de úgy, hogy meghallja.
-Szeretlek és hülye voltam.-vallotta be miközben felmászott az erkélyem alatt lévő fán.
-Igen hülye voltál.-adtam neki igazat miközben felért az erkélyemhez. Kiléptem az erkélyen ő meg leugrott az erkélyre.
-Meg tudsz bocsátani?-kérdezte miközben tett felém egy lépést.
-Ugye tudod, hogy azt meg kell érdemelned?-kérdeztem majd odaléptem hozzá és megsimítottam arcát végül átkaroltam nyakát.
-Igen tudom. Ez milyen?-kérdezte majd vadul megcsókolt.
-Nem rossz.-húztam közelebb magamhoz és újra megcsókoltam volna, de akkor...
-Khm...-ekkor szétrebbentünk. Gondolhattam volna. Az erkélyen Ya Ou állt egy esernyővel. Ekkor vettem észre, hogy esik az eső.
-Gondolhattam volna, hogy te vagy az.-mértem végig Ya Out.
-Nem akartok inkább bemenni?-kérdezte miközben betuszkolt az erkélyablakon. A gardróbomból elővettem kettő törülközött és az egyiket Olivér fejére dobtam.
-Minek köszönhetem látogatásodat?-néztem Ya Oura miközben megtörülköztem.
-Bence már megint eltűnt.-mondta a padlót bámulva.
-Ez már a hetedik a héten.-sóhajtottam.
-Igen, de ez most más. Mielőtt eltűnt volna vitázott Szikivel.-nézett rám.
-Holnapra kiheveri.-dobtam le a földre törülközőmet.
-Te ezt nem érted.-beszélt a kelleténél hangosabban.
-Halkabban.-halkítottam le.
-Bocs.-sóhajtott.
-Na jó mi menjünk.-állt fel Olivér.-Holnap suli. Ha holnap nem jön suliba megkeressük.-ment ki az erkélyen.
-Várj.-tartottam vissza a szőkeséget.
-Én beszállok a kocsiba.-ugrott le a fáról Ya Ou.
-Szeretlek.-suttogta Olivér.
-Én is.-csókoltam meg.
-Ez azt jelenti, hogy megbocsátasz?-nézett a szemembe.
-Igen.-öleltem meg.
-Holnap találkozunk Vani.-engedett el.-Jó éjt.
-Oké, jó éjt.-köszöntem el én is. Miután Oli is leugrott a fáról én bementem a szobámba és becsuktam az ablakot. Végül előkerítettem egy másik pizsit és átvedlettem. Ez után visszamásztam pihe-puha ágyikómba és újra az igazak álmát aludtam. Reggel a nap fényesen ragyogott. Ma hétfő van. Utálom a hétfőt, de mivel Olivér visz suliba így kimásztam az ágyból és elmentem lezuhanyozni. Felöltöztem majd lementem a konyhába.
-Jó reggelt kicsim.-adott egy puszit anya.
-Jó reggelt.-öleltem meg.
-Vanessza elvigyelek suliba?-kérdezte Tamás a nevelőapám.
-Köszönöm, de nem kell. Már felajánlották.-utasítottam el felkérését. Ekkor dudálást hallottam.
-Egyébként tegnap este kivel beszéltél?-kérdezte anya.
-Biztos álmomban beszéltem.-kaptam fel a táskámat.-Sziasztok.-köszöntem el majd kimentem a ragyogó napsütésbe. Az ismerős kocsi már várt rám. De nem csak Oli ült benne hanem Sziki és Ya Ou is. Szóval Bence még mindig nem jött haza. A srácok búskomoran ültek a kocsiban. Beszálltam és adtam egy csókot Olinak.
-Jó reggelt.-köszöntek.
-Nektek is. Bence még mindig nem jött haza?-kérdeztem miközben Oli beindította a kocsit.
-Nem. Suli után meg kell keresnünk.-mondta Ya Ou.
-Oké veletek tartok.-bámultam bele a visszapillantó tükörbe.-Egyébként ha máskor is éjfélkor látogattok meg nem kéne olyan hangosan beszélnetek.-néztem bele a visszapillantó tükörbe ahonnét jól láttam Ya Out.
-Meghallották a szüleid?-kérdezte és láttam rajta, hogy elmosolyodik.
-Szerinted? Anya reggel rögtön azzal fogadott, hogy kivel beszéltem az este...-mosolyodtam el én is.
-Valamiről lemaradtam?-szólt közbe Sziki.
-Elég sok mindenről haver.-nézett hátra Oli. Ekkor Olivér bekanyarodott az egyetem parkolójába. Tamara és Barbi már vártak ránk. Pontosabban Barbi Ya Oura, Tamara meg Bencére.
-Sziasztok csajok.-köszöntem amikor kiszálltam Oli rozoga kocsijából.
-Sziasztok.-ölelte meg barátját Barbi. Tami a hátunk mögé nézelődött.
-Már megint eltűnt?-kérdezte miközben megölelt.
-Igen. Tegnap este összevitáztunk majd elment azzal az indokkal, hogy őt senki nem érti meg.-ölelte meg a lányokat Sziki. Ekkor a sulikirálynő és hódolói jöttek felénk. Anikó, Lili és Anna. Mondanom sem kell, hogy Olivérnek akarnak tetszeni. Bár mondjuk megértem őket. Kinek nem jönne be ez a nézés?:
-Ó, Oli drága. Ne mond, hogy újra ezzel a szajhával vagy együtt!?-nyafogott Anikó.
-És ha igen? Semmi közötök hozzá!-intézte el Oli majd intett, hogy menjünk be. Épp akkor jött be a tanár amikor leültünk a helyünkre.
-Mint tudjátok elérkeztek a vizsgaidőszakok.-kezdte szónoklatát a tanár.-Hol van Bence?-kérdezte.
-Beteg.-jelentette be Ya Ou. Gratula. A tanár biztos beveszi.
-Ó akkor rád bízom, hogy megkapja a házi feladatot.-nézett Ya Oura a tanár. Ya Ou bólintott majd elkezdett írni valamit a füzetébe. Mikor felnézett átcsúsztatta a füzetet az én oldalamra. Még szerencse, hogy egymás mellett ülünk. A füzetben ez állt. "Suli után elmegyünk a srácokkal megkeresni." Rögtön írtam rá választ. Még az volt a szerencsénk, hogy leghátul ülünk. "Én is megyek." Ezzel elvoltunk egy darabig. Végül ez az eredmény született:
Ya Ou: Te megőrültél? Túl veszélyes. És amúgy is. Nem vagy véletlenül szobafogságban?
Én: Lehet, hogy megőrültem, de Benny az én barátom is. És te is tudod, hogy engem soha nem gátolt meg az, hogy szobafogságban vagyok.
Ya Ou: De értsd meg, hogy a fiúkkal már megdumáltuk, hogy jobb lesz ha te nem jössz.
Én: Én megértem, de Bence az én barátom is.
Ya Ou: De ez túl veszélyes. Értsd meg, hogy féltünk.
Ekkor kicsöngettek. Mindenki fellélegezve rohant ki az ajtón majdnem fellökve a tanárt. Mi hatan hátra maradtunk. Mikor kiértünk az udvarra a lányokkal szúrósan néztünk rá a fiúkra. Mivel Oli Barbi mellett ül, Sziki meg Tami mellett így gondolom ők is leveleztek az órán.
-Mi az, hogy nem mehetünk?-kérdeztem miközben leültünk kedvenc padunkra ami a focipálya szélén volt.
-Értsétek meg, hogy túl veszélyes.-kezdte Sziki.
-És te nem vagy szobafogságban?-kérdezte Olivér rám nézve.
-Ti is tudjátok, hogy engem soha nem gátolt meg az hogy szobafogságban vagyok.-mondtam. A fiúknak be kellett vallaniuk, hogy igazam van.
-Oké nem bánom gyertek ti is.-adta meg magát Ya Ou.
-Szupcsi.-ujjongott Barbi miközben megcsókolta Ya Out. Ekkor a focicsapat kapitánya, Erik jött felénk.
-Hé Vanessza...-szólított meg. Régen jártunk egészen két évet, de megismertem a srácokat és Erik féltékeny lett ezért dobtam.
-Mit akarsz?-álltam fel. Még mindig visszaakar szerezni.
-Suli után lesz egy meccsünk. Nincs kedved eljönni?-kérdezte miközben két haverja jött oda hozzánk. Máté és Márk. Bírom a két srácot velük nincs semmi bajom, d Kevin kicsit idegesítő. Mivel Mátéék az én haverjaim is ezért rögtön az én pártomra álltak.
-Haver biztos van jobb programja is.-veregette vállba Márk.-Igaz?-nézett rám.
-Igen van. Na csá.-indultunk el a többiekkel.
